Hogyan kezdődött?

​

Pár hónapja olvastam egy cikket, ahol a fifékről volt szó: cikk

Na, és akkor azt gondoltam: hm, a fifék most már megjelentek a médiában is. Korábban sosem láttam, olvastam a "fife" szót a facebook csoporton kívül sehol. Persze az is lehet, hogy kevés cikket olvasok, mindenesetre azt éreztem, hogy hoppá, talán kezd a köztudatba bekerülni ez a réteg/szubkultúra/kifejezés. Akkor még nem született meg a fotósorozat gondolata, de nem sokkal később rájöttem, hogy fife portrékat kéne fotóznom. Megírtam egy szöveget, posztoltam a fb csoportban, és fél nap alatt már 41 jelentkező akadt, így gyorsan ki is kellet írnom, hogy "betelt". 

​

Koncepció

A fifelét igenis létezik, számomra izgalmas téma és szerintem vizuálisan is át tud jönni belőle a lényeg, a hangulat, ezért gondoltam, egy fotósorozat formájában megörökítem. Portrékon kívül egyéb kísérőképek is lesznek, ami segít megérteni a sorozat alanyait. Nem vagyok riporter, nincsenek előre megírt kérdéseim, tényfeltárni sem szeretnék, de ha jó anyag születik, akkor mindenképpen nyilvánosságra szeretném hozni lehetőség szerint kiállítás és fotókönyv formájában.*

Igyekszem minél kevesebb ötlettel, instrukcióval szennyezni a sorozatot. Találkozom az emberrel, beszélgetünk 1-2-3 órát, és készítek 6-8 fotót. Nem akarom őket pózoltatni, ahogy abba sem szólok bele hol találkozzunk. A fife dönti el, lehet az az otthona, vagy ahol sokat szokott lenni. A legtöbben többféle érdekes dologgal is foglalkoznak, de nem foglalkozás portrékat akarok készíteni. A fejemben nagyon sok kép van, de mégsem mondhatom nekik, hogy figyi, egy zacskó csipsszel állj a kistesco előtt, mert szerintem az majd faszán fog mutatni. Szóval valahogy úgy képzeltem, mindenkit úgy fotózok, ahogy van és kész. Szeretnék klisémentesen dolgozni, nem áll szándékomban sztereotipizált fife-jellemzőket erőltetetten megjeleníteni, csak az igazat. Nem akarok sugallni semmit a közönségnek, úgyis minden ember más, minden fife más, a közös vonásokat, mintázatokat (ha van) majd felfedezi mindenki magának.

​

* az anyaghoz kell írnom (vagy valaki, aki ért hozzá) egy jó szöveget, hogy miről szól ez, kik azok a fifék, stb. Az egyes személyekről nem írnék oldalakat, maximum keresztnév és 1-1 random mondat, mintegy képaláírás gyanánt.

​

Itt tartok most

12 emberkét fotóztam le eddig, de valakihez még visszatérek. 

Az a vizualitás, amit én a fejemben elképzeltem, nem nagyon akar megjelenni. Filmre fotózok egy Yashica-val (középformátum, 6x6), gondoltam, az jobban passzol a sorozathoz, mint a digitális, amivel 200 képet lőnék minden emberről. Így a beszélgetésen van a hangsúly, és közben pár fotót lövök. És az van, hogy úgy érzem, a portrék nem elég ütősek, nem elég érdekesek. Talán ahhoz jobban meg kellene ismernem 1-1 embert, többet találkozni, hogy igazán közel kerüljek hozzájuk. Most lelassult kicsit a tempó, nyaralások miatt, meg a lelkes jelentkezők már kipörögtek.

​

Kérdések, bizonytalanságok

Az is lehet, hogy ez még csak a kezdet, ez alapján "válogatom" ki azokat, akivel majd tovább dolgozom?

Azt sem tudom biztosan, hogy hány alannyal lenne jó ez a sorozat, meg hány kép kellene.

Mondjuk 20 ember, mindenkiről 2 kép, az 40, az már jó?

Vagy valakiről lehet csak 1 kép, másról meg 5?

Vagy legyen csak 8 fő, és fejenként 5-6 kép, de akkor az változatos?

Vagy mindenkiről csak 1 kép, és legyen 30 alany?

Tudom, leragadtam itt a számoknál, de nem ez a lényeg, hanem ez alapján tudom eldönteni egy-egy emberrel mennyire menjek bele. 

Sokszor azt mondom magamnak, hogy mindegy mi van a képen, mert az az adott emberről szól, akárhogyan is nézzük. De lehet, hogy ez nagyon nem elég. Másik, meg hogy a fife döntik el, hogy pl. elhozza-e a gyerekét a fotózásra. Ha elhozza, akkor neki fontos része az életének. De közben meg úgy néz ki a kép, mintha egy random családi fotó...

​

Mindenesetre küldöm, ami megvan, szinte válogatás nélkül. A frappáns képaláírásokat még nem találtam ki, az ugye attól is függ, melyiket válogatom be.

​

Nagyon köszönöm, hogy megnézed!